A Bikaviadal és a békák
Jean de La Fontaine: A Bikaviadal és a békák
Két erős bika heves viadalra szállt
Sokáig gyürködtek, egyik sem hátrált,
A győzedelem egyik részre sem hajolt,
Közel a csatatérhez békatanya volt,
Két erős bika heves viadalra szállt
Sokáig gyürködtek, egyik sem hátrált,
A győzedelem egyik részre sem hajolt,
Közel a csatatérhez békatanya volt,
Volt a világon egy kis malac, annak volt egy kis háza egy nagy rengeteg erdő közepén. Egyszer, amint ebben a kis házban főzögetett magának, odamegy egy nagy, ordas farkas, beszól az ajtón:
Mintha egy színes, tarka szappanbuborék pukkadt volna szét ma délután, amikor apa hazaérkezett.
Az arca sápadt és feszült. Az aggodalom úgy betakarja, mint egy kopott, szürke nagykabát.
Elárulok egy nagy titkot, de senkinek ne adjátok tovább: Hófehérke törpéi eredetileg nem heten, hanem nyolcan voltak.
Már megint üres puttonnyal tért vissza a kaptárba Zümi. És ez napok óta így megy. Haszontalan, lusta méhecske! - mordult fel mérgesen a kaptár őre.
Terus néni patyolat tisztaságú, hófehér tollú kacsákat nevelt az udvarán, amiért irigykedett rá a fél falu. A baromfitenyésztők rá féltékenykedtek, a gyerekek meg az unokáját, Anitát irigyelték, mert Húsvét előtt ő mindig kapott három kacsatojást - ami tudottan nagyobb méretű a tyúk tojásánál -, és azokból tarka minták ráfestésével,
avagy Vannak-e még tündérek?
Medve Mirkó hasát egy szemtelen, kósza napsugár csiklandozta, ami a barlang falának egy apró repedésén lopta be magát.
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy királyfi. Ez a királyfi egyszer kiment az erdőre vadászni; amint ott vadászgatott, arra ment egy öregasszony a kútra, három korsó volt a karján.
Hajnali szellő érintette a fák ágait, félhomály borította még Málnafalva lakóinak otthonait. Álomországban járt még minden kedves kis állat, pajkos angyalkákkal fogócskáznak.
Mikor én olyan suhanc gyerek voltam, egyszer mondja az édesapám, hogy fogjak be két ökröt, menjek az erdőre fáért. Befogom a két ökröt, elindulok az erdőre. Csak megyek, csak megyek az ökör előtt, de igen nagy volt a sár, egyszer beleragadt a fél csizmám, mezítláb maradtam.
A hosszú, hideg telet már mindenki unta. Marylou és barátnője, Ria tündér, egész nap unatkoztak, pedig úgy szerettek volna már a napsütésben repkedni.
írta: Cseh-Dálnoky Zsófia
Ez a történet egy ici-pici egérkéről szól, akinek bár a termete aprócska, mégis hatalmas nagy volt a szíve.