A Bikaviadal és a békák
Jean de La Fontaine: A Bikaviadal és a békák
Két erős bika heves viadalra szállt
Sokáig gyürködtek, egyik sem hátrált,
A győzedelem egyik részre sem hajolt,
Közel a csatatérhez békatanya volt,
Olvasóink értékelése: 2 / 5
Két erős bika heves viadalra szállt
Sokáig gyürködtek, egyik sem hátrált,
A győzedelem egyik részre sem hajolt,
Közel a csatatérhez békatanya volt,
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy cigány meg két szegény ember. Egyszer ezek így hárman kimentek az erdőre fáért.
Egy gazdag embert annyi minden szerencsétlenség ért, hogy egyszer csak azon vette észre magát, ha valami munkához nem kezd, ugyancsak felkopik neki is, meg a gyerekeinek is az álla.
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak volt egy gyönyörű szép leánya, de az a leány olyan nyelves volt, hogy senki nemcsak meghaladni, hanem megközelíteni se tudta a szájasságban.
(Izlandi mese.)
Volt egyszer egy gazdag ember s annak felesége. Hogy hítták a gazdag embert, nem tudom, a feleségének azonban Vala volt a neve.
Valahol messze, az Északi-sarkvidék jégmezőin élt Borisz, a kis jegesmedve. Borisz gyakran ugrált a lassan sodródó jégtáblákon, vagy úszkált a vízben.
A legkisebb angyalka épp egy lekonyuló ágon üldögélt a téli, csupasz tölgyerdőben, és befelé tekintgetett Fanyar Nyanyar ablakán.
Bagoly Bertalan boldogan élt. Puha fészek volt az otthona, a szülei finomabbnál finomabb ételekkel etették.
Nyulacska már napok óta nyaggatta az anyukáját. Újra és újra feltette neki a nagy kérdést:
A Tündér nagyot nyerített és fejét hátraszegte, mintha keresne valakit.
- Nyehehe, úgy érzem, hogy a kis gazdám a közelben jár.
Amikor a Tél megrázza a szakállát, hullani kezd a hó a Földön. Január, a Tél középső fia, kisgyermek korában nagyon irigyelte ezért édesapját.
Réka óvó néni az ágyakat rendezte el a délutáni alváshoz, amikor a következő párbeszéd, Cilike és Bence suttogása ütötte meg a fülét: