Bódai Soós Judit - Mézeskalácsos szerelem

(Ami a Sütimesékből kimaradt…)

Meseország ifjú hercege, Itiel gyakran álruhába öltözött, és elvegyült az egyszerű nép között, apja nagy bánatára.

Mester Györgyi - Az aranygubó

Élt Bergengóciában egy szegény földműves, süldő leánykájával, Kincsővel. Nagy-nagy nyomorúságban tengődtek, kis földjük tartotta el őket. Hiányzott bizony a gazdasszony, Kincső édesanyja, kinek keze alól annak idején szebbnél-szebb, színes kelmék kerültek ki a szövőszékről.

Mester Györgyi - A becsületes „tolvaj” 

Az iskola előterében, a karácsonyi szünet előtt néhány nappal, felállították a szép szál - az eredetihez igencsak hasonlító - műanyag fenyőt, amit aztán a gyerekek felékítettek egyszerű, de mutatós, fényes díszekkel.
Ugyan nem volt fenyőillat, de a hatás, a hangulat, hűen felidézte a hagyományos karácsonyok érzetét.

Mester Györgyi - Édes karácsony

Az apuka, nagy Bence, rákérdezett a fiára, kis Bencére: eljössz velem a fodrászhoz? Hajat szeretnék vágatni. A jobb külső, jobb közérzetet ad a karácsonyi ünnepléshez.

Mester Györgyi - Karácsonyi angyal

Nagycsoportos volt, jövőre iskolába megy.

Talán ez az utolsó, óvodástársaival töltött karácsony, amit amúgy minden évben, az óvodában is megünnepeltek, nem csak otthon, családi körben.

Benedek Elek - A ládikó

(Zsidó mese.)

Egy gazdag ember, mikor érezte, hogy közeledik a halála órája, maga elé hivatta a város legelőkelőbb két emberét, s a három fiát, hogy hallgassák meg az ő utolsó kivánságát.

Egyszer volt, hol nem volt, túl az üveghegyen, még azon is túl, ahol a madár is háromszor meggondolja, hogy átrepüljön-e, élt egyszer egy nagyhírű király. No de nem akármilyen! Furfangos volt, igazságos, és mindig ott bukkant fel, ahol a legkevésbé számították. Kitaláltad? Bizony, Mátyás király volt az!

Benedek Elek - Az okos leány

(Szicíliai mese.)

Volt egyszer két testvér, az egyiknek hét fia volt, a másiknak hét leánya.

Benedek Elek  - Ámisz és Ámil.

(Angol mese.)

Valamikor régesrégen élt olasz földön, Lombardia hercegségében két nemes lovag, akik úgy szerették egymást, mintha édestestvérek lettek volna.

Egyszer volt, hol nem volt, talán még a rézüstök is szebben csengettyűztek, mikor két derék drótos vándorolt végig a városon.
Nem voltak ők nagy hírben álló mesterek, de ahová mentek, megjavult a tepsi, új életre kelt a fazék füle, és a repedt lábos is visszamosolygott a gazdasszonyra.

Egyszer volt, hol nem volt, még a Csepegő forrás is másképp csobogott, mint ma, mikor Bonchida és Szék népe örökké civakodott azon, hogy vajon hol is húzódik a határ köztük.

Mester Györgyi - Az erdő kincsei

A kis Réka családjában mindenki nagyon szeretett kirándulni. Szülei, Apuka és Anyuka, gyerekkorukban sokat járták az erdőt, így Rékának volt kitől örökölnie a természet szeretetét.