A Maja teremtéstörténet legismertebb változata a Popol Vuh, melyet a guatemalai fennsík K’iche’ királyi családjai írtak le a 16. században, hogy megőrizzék azt a spanyol gyarmati uralom alatt. A "Közösség Könyve" néven is ismert mű a teremtés történetét, a Hős Ikrek meséit és a K’iche’ genealógiáját és földjogait tartalmazza.

A teremtési történetben a teremtő istenek, köztük a Tollaskígyó, embereket akartak alkotni, akik szívvel és elmével rendelkeznek és "megőrzik a napokat".

Azonban első kísérleteik sikertelenek voltak, mígnem sárga és fehér kukoricából alkottak embereket, akik képesek voltak beszélni, ami végül kielégítette őket.

A civilizáció maga körülbelül ie. 2000-ben virágzott fel Dél-Amerikában, sajátos művészeti és építészeti stílussal, csillagászattal, sőt írásbeliséggel is. A Popol Vuh, vagy az Emberek Könyve, a maja mítoszok és történelmi tények gyűjteménye, amelyet Francisco Ximénez dominikánus szerzetes írt le. Az alkotás fontos szerepet játszik a könyvben, ahol az istenek először a földet és az eget, majd az állatokat és egyéb élőlényeket teremtették meg. Azonban az állatok nem tudtak imádkozni vagy dicsőíteni őket, így az istenek több kísérletet tettek az ember megteremtésére. Az első próbálkozások, az agyag és a fa emberek, sikertelenek voltak, míg a negyedik, a kukoricából készült emberek tökéletesek voltak. Azonban az istenek nem akarták, hogy ezek az alkotások isteni hatalommal rendelkezzenek, ezért korlátozták az emberi képességeket.

A Popol Vuh eredetét és hitelességét Richard Hansen régész 2009-ben igazolta, amikor felfedezett két, a Popol Vuh aspektusait ábrázoló, 8 méter hosszú stukkópanelt az El Mirador maja helyszínen, Guatemalában. Ezek a panelek, amelyek i. e. 300 körüli időszakra datálhatók, bizonyították a Popol Vuh ősiségét. A panelek az istenek világteremtő cselekedeteit és a Hős Ikreket, Hunahpu-t és Xbalanque-t ábrázolták, akik később a Nap és a Hold alakjában jelentek meg. A leletek hitelesítették a Popol Vuh legkorábbi írott változatát, amit Ximénez másolt le és fordított le spanyolra.

A maja civilizáció teremtéstörténet

A maja civilizáció teremtéstörténete az egyik leggazdagabb és legösszetettebb mítoszok közé tartozik az ősi Mesoamerikából. Ez a történet főként a K'iche' (egy maja csoport) szent könyvéből, a Popol Vuh-ból származik, amely részletesen leírja a világ és az emberiség teremtését, valamint a hősök kalandjait és az istenek cselekedeteit.

A maja teremtéstörténet szerint az istenek először a földet teremtették meg, majd növényeket és állatokat helyeztek el rajta. Azonban az első emberi teremtmények, akiket agyagból és fából formáltak, kudarcot vallottak, mert nem rendelkeztek sem tudattal, sem értelemmel, sem azzal a képességgel, hogy tiszteljék teremtőiket. Az istenek ezért elpusztították őket vízzel és tűzzel.

A sikertelen kísérletek után az istenek végre létrehozták az első igazi embereket kukoricából, amely a maja kultúrában a legfontosabb alapanyag. Ezek az emberek tökéletesek voltak, túlságosan is: teljesen látták az istenek világát, ami fenyegetést jelentett az istenek hatalmára. Ezért az istenek úgy döntöttek, hogy ködöt küldenek, hogy homályosítsák az emberek látását.

A Popol Vuh további részei hősökről, istenekről és démonokról szóló történeteket tartalmaznak, amelyek részletezik, hogy az emberiség hogyan tanulta meg élni és művelni a földet, hogyan jött létre a halál, és hogyan születtek meg a nap, a hold és a csillagok.

Egy másik történet a teremtésről:

A világ és az emberek teremtése

(Boglár Lajos fordítása)

Elmélkedtek (az istenek), és íme, megvilágosodtak, megjelent az Ősfényhajnal, és terveikben megjelent az ember.

Ennek utána elgondolták a teremtést, elgondolták a fák és folyondárok növekedését, az élet születését és az ember alkotását és a sötétségben és fénytelen éjszakában ekképpen szerezte mindezt Égszíve, az, akit Hurakánnak mondanak...
Miképpen legyen élet, és miképpen jöjjön létre világosság? Kinek kell gondoskodnia táplálékról és betévő falatról?
- Jöjjön immár, és legyen! Népesüljön be az üresség!
- Húzódjanak félre a vizek, és hagyják el helyüket! Tűnjenek elő a szárazok, és szilárduljanak! Legyen!

Így szóltak.

- Legyen élet és legyen világosság az égen és a földön! És ne legyen ragyogás, nagyság és dicsőség művükben és teremtésünkben, míg nem alkottunk embert, míg testet nem öltött az ember!
Így szóltak. És utána megcselekedték és így megteremtették a földet. Igen, így volt, így teremtették a földet. Nem volt föld, és így szóltak:

- Föld! - És egy szempillantás alatt létrejött a föld...

Ekképpen teremtetett a föld, így teremtetett általa, kinek neve Égszíve és Földszíve, és aki termékennyé tette a földet, mikor még várakozás borult az égre, és víz borult a szárazra.
Így történt, hogy teljessé vált a mű, és ekkor elmélkedtek és megvilágosodtak, és gondolkodtak és megcselekedték.
Ennek utána megteremtették a bércek vadjait, az erdők démonait és a hegyek szellemeit, őzeket, madarakat, pumákat, jaguárokat, kígyókat, csörgőkígyókat, viperákat és a liánok démonait...
Azt kívánták, hogy minden földi élő imádja őket.
De az állatok nem értették egymás beszédét, ezért nem mentek semmire, és nem tudtak tenni semmit. Így hát áldozatul adták mindet, és a föld állatai arra ítéltettek, hogy megölessenek, és táplálékul szolgáljanak.
Ekkor a Teremtő és az Alkotó, a Nemző és a Szülő elhatározták, hogy új kísérletbe kezdenek, megteremtik és megalkotják az embert...
Teremtsünk hát engedelmes és tisztelettudó lényeket, akik táplálnak és eltartanak minket.

Így szóltak.

Ezután következett a teremtés és a formálás. Földből és sárból alkották a húsát. De látták, hogy nem jó...
És az emberi alakokat fából azonnal elkészítették. Olyanok voltak, mint az emberek, beszéltek, mint az emberek, és benépesítették a föld színét.
Éltek és sokasodtak, lányaik voltak, fiaik voltak a fából alkotott embereknek, de nem volt lelkük, nem volt értelmük, és nem emlékeztek a Teremtőre és az Alkotóra.
Elfelejtették Égszívét, és ezért elveszítették kegyelmét...
Égszíve vízözönt bocsátott rájuk, és a hatalmas vízözön a fából teremtett alakok fejére zúdult.