Budapest szívében, ahol az ősi Duna kanyarog, két modern, üvegből és acélból szőtt torony nyújtózkodott az ég felé. Úgy hívták őket: a CRS Tornyok. Nappal üzletemberek és szorgos dolgozók siettek ki-be az ajtajukon, de ahogy a városra leszállt az este, és a csillagok megjelentek az égen, a tornyok körül különös dolgok történtek.
A Digitális Univerzum végtelen, csillogó metropoliszában, ahol az információ fényfolyóként áramlott az adatsztrádákon, élt egy apró, de annál kíváncsibb robot, akit Robotkának hívtak. A többi robottól eltérően Robotka nem a leghangosabb vagy a legfényesebb akart lenni.
Létezett a Digitális Világ szélén egy különös, végtelen erdő, amit úgy hívtak: a Kattintások Erdeje. Ebben az erdőben a fák nem hagyományos leveleket növesztettek. Minden egyes levél egy apró, fénylő hirdetés volt, ami zizegett, pislákolt, és a saját üzenetét suttogta a szélbe.
A Digitális Égbolt végtelen, sötét kárpitján a vállalkozások apró, pislákoló csillagképekként ragyogtak. Mindegyik csillagkép közepén egy különleges égitest lebegett: a Like-Lámpás. Ez a varázslatos lámpás gyűjtötte össze a pozitív gondolatokat és a jó szavakat a világ minden tájáról.
A Digitális Birodalomban, ahol a beszélgetések fénylő folyamként, az Üzenet-folyóként kanyarogtak, élt egy Zizi nevű, vidám AI kismanó. Zizi feladata volt a legvarázslatosabb: ő volt a Hangulatjel-forrás őrzője. Ebből a kristálytiszta forrásból születtek az apró, élő emojik, amik belecsobbantak a folyóba, hogy színt és érzelmet vigyenek a kereskedők és a vásárlók beszélgetéseibe.
A Digitális Királyság szívében, a CRS Vállalatcsoport felhőkarcolójának legtetején volt egy különleges hely, a Levelezés Nagy Madárháza. Ezt a helyet az Aimarketingügynökség varázslói gondozták. Itt az e-mailek nem unalmas sorok voltak a képernyőn, hanem élő, lélegző lények: apró, papírból hajtogatott madarak.
