Június elején néha elég egy esős délután, egy unatkozó gyerek és egy nagypapa, aki hajlandó igaz történetet mesélni. Ferkó kérdéséből most június 4. kerül elő: a nemzeti összetartozás napja, amely nem könnyű emlék, mégis arról beszél, hogyan maradhatnak fontosak egymásnak emberek határokon túl is.
A pünkösdi királyválasztásról és királynéjárásról szóló Mesefarm-anyag a régi magyar pünkösdi népszokásokat mutatja be gyerekeknek is érthető formában. A cikk segít elképzelni, hogyan kapcsolódott az ünnephez az ének, a virág, a zöld ág, az ügyességi próba és a közös köszöntés.
Képzeld el, hogy március 15-én reggel készülődés van otthon. Előkerül az ünneplő ruha, valaki óvatosan megigazítja a gallért, és aztán a kabátra felkerül egy apró, piros-fehér-zöld dísz. Talán te is láttad már ilyenkor anyán, apán, a tanító nénin vagy az iskolai ünnepségen sok emberen. Ez a kis jelvény a kokárda.
A budapesti utcák még álmosak ezen a kedd reggelen. Az októberi nap fénye megcsillan a vizes macskaköveken, miközben a város lassan ébred. Az emberek nem sejtik, hogy ez a nap örökre beírja magát Magyarország történetébe.
Képzeld el, hogy 1792-ben jársz, egy kora reggelen Párizs főterén. A levegőben forradalmi dalok zengenek, a pékségek füstje keveredik a friss kenyér illatával. A tömeg izgatottan gyülekezik, a városi őrök rendet tartanak. Előtted egy különös, magas faállvány emelkedik, a tetején egy fényesen csillogó penge. Mindenki a guillotine-t figyeli. De hogyan jutott idáig Franciaország?
