A Bódai-Soós Judit felvett, írói nevem. Én azt mondom rá, hogy az „ősnevem”. Nagyapáim vezetéknevéből alkottam. Ebből a névből éppen úgy, mint a valós gyökérből a fák, táplálkoznak írásaim. Úgy érzem, hogy ennek a névnek természetes helye van a verseim, novelláim, meséim alatt. Egy szép kerek pont a mondat végén.
Az írás az életem gerince, váza, támasza, hiszen örömét szinte a beszéddel, járással együtt ismertem meg, és mindeddig soha nem hagyott cserben.
A nyilvánosság elé mégis jóval később (2007-ben) léptem, előtte csak otthon rejtegettem a különböző irományokat (olykor még magam elől is).
Több irodalmi pályázatra is beneveztem egy-egy művemmel, és sok helyen igen eredményesen szerepeltem. Részben a pályázatoknak köszönhetően számos versem, novellám, mesém jelent meg különböző újságokban, könyvekben, aztán lassan több önálló könyvem, füzetem is megjelent már a pályázatoktól függetlenül.
2011 óta az Élő Magyar Líra Csarnokának vagyok vezető szerkesztője, 2015 végétől a Dörmögő Dömötör állandó szerzője, többek között az elmaradhatatlan “Dörmi mese” írója, valamint a „Dörmögő Dömötör és Tenyérke meséi”című mesekönyv-sorozat szerzője.
2015-től az Articity Kiadónál és 2018-tól a Gyémántfelhő Kiadónál is besegítek korrektorként.
