Malacka végzete
H.Gábor Erzsébet - Malacka végzete
Malacka a barátom volt,
fogalmam sincs mire gondolt,
de ha reggel megetettem,
attól én is boldog lettem.
Malacka a barátom volt,
fogalmam sincs mire gondolt,
de ha reggel megetettem,
attól én is boldog lettem.
Olvasóink értékelése: 5 / 5
Sok a város háztetője,
Nem látni az eget tőle,
Hejh, az ég most borus lehet,
Hullat ezer pici pelyhet.
Ki zengi meg, ha én nem, a mult nagy napjait:
Vitéz Furkó Tamásnak kegyetlen dolgait,
Amelyeket viselt... vagy, mondani akarom:
Mik őt úgy megviselték, vizen és szárazon.
I.
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Itt ülök, az órák hosszu voltát mérvén,
Minden társaságom egy homályos lámpa:
És nincs földi lélek, aki erre térvén,
Jó estét kivánni benyisson szobámba.
Száradjon ki az iharfa,
A büszke fa, a magyar fa,
Amely engem gyökerével
Bever, lehúz, ide láncol.