F. Nagy Gábor: A botsáska
Egyszer régen egy botsáska
elszegődött dolgozni,
kis bokorban, bokor alján,
gallyként kellett szobrozni –
ezt kellett ott dolgozni.
Egész nap csak kapaszkodott,
hogy helytálljon rendesen,
meg se rezzent, meg sem mozdult,
csak úgy lógott, csendesen –
hogy helytálljon rendesen.
Tűzött a nap, aztán esett,
nem volt túl jó munkahely,
alacsony volt a beosztás,
s bár erről nem folyt csevej –
nem volt túl jó munkahely.
Titokban arról álmodott,
hogy egyszer feljebb kerül,
ágacska lehet egy magas fán,
úgy egészen legfelül –
ha egyszer feljebb kerül.
Felhasználási feltételek
Értesítést kérek
Jelentés küldése
Saját hozzászólásaim