Skolik Ágnes: Bújócska a farmon
– Viszontlátásra! Hamarosan visszajövünk! Jók legyetek! – ezekkel a szavakkal köszönt el Ábel és Viola a farmon élő állatoktól, aztán szüleikkel együtt beültek az autóba, és indultak a Balatonra.
A farm állatai szomorúan néztek az autó után. Kakas Karcsi, Tyúk Timi, és Tyúk Tami a kerítés lécei között leskelődött ki, Disznó Dani felágaskodott a kerítésre, Tehén Teri, és Ló Lujza kidugták a fejüket a kerítés fölött, Bogáncs, a kutya pedig a kiskapu alatt hasalva figyelte a távolodó autót.
– Elmentek – mondta szomorúan – Most megint két teljes napig egyedül leszünk.
– Igen, amikor nincsenek itthon a gazdáék, olyan unalmas az élet – tette hozzá Ló Lujza.
– Még az a szerencse, hogy ennivalót legalább tettek a vályúba – nyugtázta Disznó Dani.
Ahogy ott búslakodtak az udvar közepén, Kakas Karcsinak támadt egy ötlete.
– De miért unatkozunk, hiszen tudunk mi a gyerekek nélkül is játszani. Tudunk bújócskázni, kergetőzni a gyerekek nélkül is!
– Igaza van Karcsinak, ne búslakodjunk, hanem játszunk! Bújócskázzunk! – kotyogták lelkesen a tyúkok, Timi és Tami.
– Jó ötlet, én leszek a hunyó, bújjatok el! – Tehén Teri a nagy diófa mögé bújt, becsukta a nagy boci szemeit, és számolni kezdett:
– Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz. Aki bújt, aki nem, megyek! – azzal kinyitotta a szemét, és megfordult. Egyetlen állatot sem látott sehol! Elindult, hogy megkeresse a barátait. A tyúkokat és a kakast a kutyaólban találta meg. Disznó Dani a nagy bodzabokor mögött bújt el, Ló Lujza pedig a tyúkól mögött.
Tehén Teri már mindenkit megtalált, csak Bogáncs kutyát nem. Hol lehet, hova bújhatott?
Kereste az istállóban, benézett a tyúkólba, széttúrta a szalmakazlat, bekukkantott a lovas kocsiba, de a kutyát nem találta.
– Bogáncs kutya, merre bújtál? – de a kutyus nem válaszolt. Tehén Teri tovább kereste: felnézett a nagy diófa ágai közé, lenézett a pincébe, belenézett a kútba, de Bogáncs kutyát nem lelte.
– Azt hiszem, feladom, már lassan este lesz, és még mindig nincs meg a kutya – mondta szomorúan Tehén Teri.
– Bogáncs kutya, gyere elő, szabad a gazda! – kiabált a tehénke.
Kis idő múlva megjelent Bogáncs. A pincéből szaladt fel!
– De hát én a pincébe is lenéztem, és nem láttalak! – szomorkodott Tehén Teri.
– Persze, hogy nem, mert ott sötét volt, én pedig fekete vagyok – nevetett Bogáncs.
– Jó, hogy előjöttél, mert már kezdtük unni a várakozást – zsörtölődött Tyúk Tami.
– Így legalább izgalmasabb volt a játék – nevetett Bogáncs.
– Akkor most énekeljünk és táncoljunk – javasolta Ló Lujza.
Az állatoknak tetszett az ötlet, körbeálltak, és táncolni kezdtek.
Jaj, de jó a farmon élni,
kapirgálni, keresgélni,
szénát enni, füvet rágni,
sártengerben dagonyázni.
Disznó, kakas, tehén, ló,
farmon élni csuda jó,
Bogáncs kutya vigyáz ránk,
mikor elmegy a gazdánk.
Tyúkok vagyunk, kotkoda,
tojást rejt a ládika,
Tejet ad a Tehénke,
tejbegríz lesz ebédre.
Már a nap is lement, amikor az állatok abbahagyták a mulatozást, és vacsorázni mentek.
Kakas Karcsi, Tyúk Timi, Tyúk Tami a házikójuk mellé kiszórt kukoricát csipegették, Ló Lujza szénát legelt, Tehén Teri füvet rágcsált, Disznó Dani fülig belemászott a vályúba, Bogáncs kutya pedig kutyatápot ropogtatott.
Amikor megvacsoráztak, aludni mentek: a tyúkok a tyúkólba, a ló és a tehén az istállóba, a disznó az ólba, Bogáncs pedig kiült a kapu mögé, és ott vigyázott a házikóra és a barátai álmára.
Talán még mindig ott ücsörög, ha azóta el nem aludt.
