Aeolus Legendája - Az óceánokon túl, ahol a végtelen hullámok és az égbolt összeérnek, ott található a rejtélyekkel teli Lipári-szigetek egy csoportja.
Ezen szigetek közül kiemelkedik Strongyle, amely nem más, mint Aeolus, a szelek istenének csodálatos rezidenciája. E hely, melyet fémből kovácsolt, masszív falak vesznek körül, egyszerre szolgál a szelek zárkájaként és szentélyeként.
Aeolus, akit a mitológia Hippotasz és Melanippé, vagy esetenként Poseidon és Arne gyermekeként említ, már fiatalon megmutatta rendkívüli kapcsolatát a természeti erőkkel. A legendák szerint a fiatal Aeolust a szigetek feletti hatalmas szelek irányításának képességével ajándékozta meg Zeus, az istenek királya, elismerve ezzel bölcsességét és igazságosságát. Így Aeolus lett a szelek ura, akinek hatalma alatt álltak a viharok és a szellők egyaránt, így képes volt befolyásolni a tengeri utazások sorsát is.
AEOLUS palotája mélyén, a sziklák gyomrában, egy titokzatos börtön rejtőzött, ahol a szeleket tartotta fogva. Erős láncokkal és bűvös varázslatokkal voltak megkötözve, csak arra várva, hogy AEOLUS szabadon engedje őket. A szelek között négy főúr állt: Boreas, az éles fagyos északi szél, Notos, a forró, száraz déli fuvallat, Euros, a változékony keleti szellő, és Zephyros, a gyengéd, virágillatú nyugati szél.
Athénban, az ősi városban, ahol az emberek tisztelték és félték az istenek erejét, egy nyolcszögletű torony magasodott, minden oldalával egy-egy szél irányába fordulva. E torony nemcsak az istenek tiszteletére épült, de emlékeztetőül is szolgált az embereknek arra, hogy a természet erői felett csak az istenek rendelkeznek.
Azonban a szelek közötti harmónia nem volt mindig zavartalan. Egyszer régen, egy viharos szívű versengés zajlott le Boreas, a jeges északi szél, és Zephyros, a gyengéd nyugati szellő között. Mindketten Chloris, a tavasz gyönyörű istennője kegyeiért versengtek. Chloris végül Zephyros oldalára állt, ami mély csalódást és dühöt váltott ki Boreasból.
A haragjában Boreas elragadta Oreithyia-t, Erechtheus athéni király leányát, aki az Illissos folyó partján játszadozott. Ez a cselekedet viharokat kavart az emberek között, de Boreas későbbi tettei visszanyerték az athéniak tiszteletét. Amikor a tengeri viharban szétzúzta a perzsa hajóhadat, az athéniak hálából templomot emeltek neki, így a kezdeti ellenségeskedés helyére tisztelet lépett.
Odüsszeusz találkozása Aeolus-sal
A tenger mélyén és az ég végtelenjében, ott, ahol az idő is megállni látszik, Aeolus, a szelek bölcs és hatalmas ura rejtőzik. Ezen a titokzatos szigeten, melyet a halandók csak ritkán pillanthatnak meg, találkozott vele Odüsszeusz, a hosszú utazások és csaták hőse. Aeolus bőséges vendégszeretettel fogadta őt, megosztva vele és hűséges társaival az istenek ajándékait. Odüsszeusz, bölcsességével és vezetői képességével elnyerte Aeolus tiszteletét, aki megérezte benne a nemes szívű, hazatérni vágyó hőst.
Aeolus, elismerve Odüsszeusz erényeit, egy bőrtasakba zárta a kedvező szeleket, mondván: "Ezekkel a szelekkel gyorsan és biztonságosan érhetsz haza, de óvakodj, nehogy a zsákot kinyisd, míg hazád partjai előtt állsz." Odüsszeusz, tisztában lévén az emberi gyengeségekkel, óvatosan bánt az ajándékkal, ám a hosszú tengeri út során a legénység kíváncsisága felülkerekedett a józan ésszen. Egy végzetes éjszakán, Odüsszeusz tudta nélkül, kinyitották a zsákot, és a szabaduló szelek messze sodorták őket Ithakától.
Ez a történet nem csak Odüsszeusz bátorságáról és Aeolus bölcsességéről szól, hanem arról is, hogy az emberi kíváncsiság és engedetlenség milyen váratlan és néha tragikus következményekkel járhat.
Az Aeolus köré szőtt legendák nem csak a szelek és a tenger urának történetét mesélik el, hanem az ember és a természet közötti ősi kapcsolatot is felidézik. Ezek a mesék arra emlékeztetnek, hogy a természeti erőkkel tisztelettel kell bánnunk, és hogy lépteinket bátorság, megbecsülés és bölcsesség kell, hogy vezérelje.
