a Petőfi-Társaság tagja, költő és hírlapíró, szül. 1850. ápr. 9. Radnóton (Gömörm.), egyszerű református földművelő szülőktől, a kik a szépeszű fiút szegényes anyagi viszonyaik ellenére is taníttatták.
A gimnázium hat osztályát Rimaszombatban végezte, a két felsőt Sárospatakon, majd a budapesti egyetem bölcseleti karán a tanári pályára készült és a rendes tanfolyamot el is végezte. Ezalatt folyton súlyos anyagi bajokkal küzdött. Mint egyetemi hallgató óraadással és a lapokba írogatással tartotta fenn magát. Öröme, vigasztalása a költészet volt; sőt feláldozta ez ábrándjának már-már biztosított életpályáját is. Volt kisegítő-tanár a fővárosi reáliskolában (a belvárosban meg a Józsefvárosban is) egy évig, de egyrészt beteges volt, másrészt pedig minden áron költő akart lenni. Felhagyott tehát a kenyéradó pályával és folyton írt. Írói pályáját a Tóth Kálmán szerkesztette Bolond Miska cz. humorisztikus lapnál kezdte a 70-es évek elején, mint rendes belsős munkatárs. Ily minőségben 1875-ig Csernátoni Ellenőrjébe is dolgozott, majd a Toldy István szerkesztésében megjelent Nemzeti Hírlaphoz került és 1881-től a Szegedi Napló munkatársa volt. Majdnem kivétel nélkül minden napi és hetilapba s folyóiratba írt, a fővárosiakon kívül számos vidékibe is. Mint munkatárs és segédszerkesztő Szegeden 1889 végéig működött, amikor, mint már országszerte ismert gyermekköltőt a Singer és Wolfner cég egy megindítandó gyermeklap szerkesztőjéül meghívta Budapestre. Szegeden arany tollal tisztelték meg, eljöttekor pár száz gyermek arcképéből albumot nyújtottak át neki s a város vezetősége búcsúünnepet rendezett tiszteletére. Azóta Budapesten működik, mint az Én Újságom cz. gyermeklap szerkesztője s a gyermekköltészet mellett kiválóan a hazafias lírát műveli, nevezetes politikai események alkalmával gyakran adva kifejezést a hazafiérzésnek. Ilynemű költeményeinek lelkesítő hatása alatt határozták el és kötelezték magukat a Gyórók-menési szőlőbirtokosok, hogy a költőt minden évben Lajos napján egy hordó ménesi borral tisztelik meg. Az első évi tiszteletadót 1896. külön küldöttség művészileg faragott hordóban adta át egy írói estélyen az u. n. Pósa-asztalnál. 1901. megházasodott és anyja halála után feleségével együtt Radnótra költözött, azonban alig egy év múlva ismét visszatért a fővárosba. 1892-ben a Petőfi-társaság tagjának választotta.
